ἀχώριστ-ος,ον, (χωρίζω)
A. not parted, undivided,
Pl. R. 524c ;inseparable,
Arist. EN 1102a30 , de An. 427a2 ; ἀρετὴ ἀ. ἡδονῆς
Epicur. Fr. 506
, cf. Ep. 3p.64U. , Gal. 16.521 , al.Adv.
-τως
Phld. Sign. 20
.
II. (χῶρος)without a place assigned one,
X. Lac. 9.5 .