δύσφημ-ος, Dor.
δυσφήμ-φᾱμος,ον,
A. of ill omen, boding, Hes. Op. 735 ; opp.εὔφημος, E. Andr. 1144 , Pl. Hp.Ma. 293a .Adv.-μως
, ἱερουργεῖν
Zen. 4.95
.
II. slanderous, shameful, ἔπη
Thgn. 307
; λόγος
Men. 715
;abusive, Plu. Luc. 18 .Adv.-μως
Phryn. PS p.62
B.
III. of ill fame, evil, κλέος
Pi. N. 8.37
.