τουτάκῐς [ᾰ], poet.Adv.forτότε,antec. toὁπόταν,
Thgn. 844 : abs., Pi. P. 4.255 , 9.14 , Call. Cer. 33 , etc.: alsoτουτάκι, Pi. P. 4.28 , Isyll. 67 , Call. Jov. 44 , Hec. 1.2.8 .
2.
= οὕτως , relative toὡς(ας), Ar. Pax 1079 (hex.).
II.
= τοσάκις , Hsch.