τρύφος [ῠ],εος,τό, (θρύπτω)
A. that which is broken off, morsel, lump,
Od. 4.508 ; ἄρτου
AP 6.105
( Apollonid. ), Anon.Hist. Oxy. 1798
Fr. 44iv5 ( FGrH 148p.817J. ): pl., Hdt. 4.181 , Pherecr. 108.5 ;κύλικος τρύφοςa potsherd,
Choeril. 9 ; τ. τῆς Κῶ
Str. 10.5.16
.