φῐ́λαυτ-ος,ον, (αὑτοῦ)
A. loving oneself,in good sense, τὸν ἀγαθὸν δεῖ φ. εἶναι
Arist. EN 1169a12
: more freq. in bad sense,selfish,
Id. MM 1212a29 , Phld. Ir. p.60 W., Ph. 1.171 , al., 2 Ep.Ti. 3.2 , Plu. Arat. 1 , al., Arr. Epict. 1.19.11 ; φ. μᾶλλον ἢ δεῖ
Arist. Rh. 1389b35
;τὸ φ.
= φιλαυτία , Id. EN 1168b14 , Plu. 2.40f , etc.Adv.
-τως
Luc. Am. 27
, S.E. M. 7.314 .