ἀποσφᾰκελ-ίζω,
A. to have one's limbs frost-bitten and mortified,
ἵπποι ἐν κρυμῷ ἑστεῶτες ἀ.
Hdt. 4.28
, cf. Ar. Fr. 424 .
II. fall into convulsions,
Plu. Lyc. 16 .
to have one's limbs frost-bitten and mortified,
ἀποσφᾰκελ-ίζω,
A. to have one's limbs frost-bitten and mortified,
ἵπποι ἐν κρυμῷ ἑστεῶτες ἀ.
Hdt. 4.28
, cf. Ar. Fr. 424 .
II. fall into convulsions,
Plu. Lyc. 16 .