ἀποτρεπ-τέον,
A. one must turn away, divert,
Arist. Rh.Al. 1425a35 ; τὴν ὄρεξιν ἐπὶ τὰ λιτά
Plu. 2.125d
.
2. -τέος, a, ον,to be diverted,
ῥεύματα
Gal. 16.152
.
one must turn away, divert,
ἀποτρεπ-τέον,
A. one must turn away, divert,
Arist. Rh.Al. 1425a35 ; τὴν ὄρεξιν ἐπὶ τὰ λιτά
Plu. 2.125d
.
2. -τέος, a, ον,to be diverted,
ῥεύματα
Gal. 16.152
.