δυσδαίμ-ων,ον, gen.ονος,
A. ill-starred, unhappy, πότμος
Emp. 9.4
, A. Th. 827 , S. Ant. 274 ; μοῖρα
Id. OT 1302
(anap.); τύχη
Pl. Lg. 905c
; νέρτεροι
Ti.Locr. 104d
; of a person, BGU 1024 vii 24
(iv A. D.): Comp. -έστερος
And. 2.9 .Adv.-νως
Eust. 1064.44 .