ἐνώμοτ-ος,ον, (ὄμνυμι)
A. bound by oath,
ὅρκων οἷσιν ἦν ἐνώμοτος
S. Aj. 1113
; μάρτυρες
Luc. Deor.Conc. 15
.Adv.
-τως on oath,
Plu. Caes. 47
.
2. confirmed by oaths,
συνθῆκαι
PLond. 1.113.1
(vi A. D.).Adv.
-τως
POxy. 904.3
(v A. D.).
II. Subst.,conspirator,