ἐπιμηνίω,
A. to be angry with, Πριάμῳ ἐπεμήνῐε δίῳ
Il. 13.460
, cf. App. BC 3.55 ; τινὶ τῶν γεγονότων
Id. Mith. 55
.
to be angry with
ἐπιμηνίω,
A. to be angry with, Πριάμῳ ἐπεμήνῐε δίῳ
Il. 13.460
, cf. App. BC 3.55 ; τινὶ τῶν γεγονότων
Id. Mith. 55
.