ἑταιρ-εῖος,α,ον, Ion.
ἑταιρ-ήϊος,η,ον, (ἑταίρειοςHdn.Gr. 1.137 ):—
A. oforbelonging to companions :
Ζεὺς ἑ. presiding over fellowship,
Hdt. 1.44
, Diph. 20 , D.Chr. 1.39 , etc.; so, of God, Ph. 2.452 ;φόνος ἑ.the murderof a comrade,
AP 9.519 ( Alc. Mess.).
II. amorous,
ἑ. φιλότης
h.Merc. 58
; στόλος
AP 9.415
( Antiphil. ).
III. ἑταιρεῖον,τό, house of a ἑταίρα,Sch. Ar. Eq. 873 .