θῡμικός,ή,όν, (θυμός)
A. high-spirited, of the dog, Arist. HA 488b21 : τὸ ἄρρεν -ώτερον
Id. PA 661b33
: Sup. , D.C. 49.36 .
2.
= θυμοειδής
3 , Pl. Def. 415e , Arist. de An. 432a25 , Phld. Oec. p.33
J. , Hierocl. in CA 26p.480M.
3. irascible, Ath. 2.38b ; θ. καὶ ὀξύθυμοι οἱ νέοι
Arist. Rh. 1389a9
.
4. Adv.
-κῶς
Plb. 18.37.12
: Comp.
-ώτερον
Id. 7.13.3