ἰδικός[ῑδ],ή,όν,(εἶδος) late form ofεἰδικός(q.v.),
A. special, Stob. 2.7.11n , Ath. 9.373b , Gal. 1.333 ( Sup. ), Wilcken Chr. 6.14
(v A.D.), etc.; τὰ ἰ. τῶν γενῶν
Ascl. Tact. 12.11
, etc.
2. [ῐδ](ἴδιος)proper, one's own,
AP 5.105 ( Diotim. ), Man. 5.122 .Adv.
-κῶς
Herm. in Phdr. p.185A.
; opp.κοινῶς, Simp. in Ph. 848.21 : Comp.
-ώτερον
Ath. 7.299d
.