ναυᾱγ-ός,όν, Ion.
ναυηγός(also in late Prose, Alciphr. 1.18 ),
A. shipwrecked, Hdt. 4.103 , E. Hel. 408 , Philem. 213.3 ;ναυαγοὺς ἀναιρεῖσθαιpick upshipwrecked men, X. HG 1.7.4 ;ν. τάφος, i. e. a watery grave, AP 7.76 ( Diosc. );ν. μόροςib. 9.84 ( Antiphan. ).
2.
Act. ,causing shipwreck,ἄνεμοιib. 105 .
II. (ἄγω) = ναύαρχος , Euph. 158 .