ὀφείλ-ημα,ατος,τό,
A. that which is owed, debt, Th. 2.40 , etc.;ἀποτίνειν ὀ. Pl. Lg. 717b ; ἀποδοτέον
Arist. EN 1165a3
: also in Inscrr., IG 12.57.14 , SIG 306.38 (Tegea,iv B. C.), 1108.11 (Callatis,iii/ii B. C.), etc.; and Pap., PHib. 1.42.10
(iii B. C.), etc.; cf.ὀφήλωμα.