παραλογ-ιστής,οῦ,ὁ,
A. one who cheats by false reckoning, Arist. EE 1232a14 ; orby false reasoning,δεινὸς ὁ τῦφος π. M.Ant. 6.13 , cf. Procl. Par.Ptol. 225 ;cheat, Artem. 4.57 .
one who cheats by false reckoning
παραλογ-ιστής,οῦ,ὁ,
A. one who cheats by false reckoning, Arist. EE 1232a14 ; orby false reasoning,δεινὸς ὁ τῦφος π. M.Ant. 6.13 , cf. Procl. Par.Ptol. 225 ;cheat, Artem. 4.57 .