προμήκης,ες, (μῆκος)
A. prolonged, elongated,
βέλεα
Hp. VC 11
, cf. S. Ichn. 294 ; π. ἡ τῶν ὄφεων φύσις
Arist. GA 718a20
; σφῆκες -έστεροι τὴν μορφήν
Id. HA 627b25
, etc.; of Pericles, π. τὴν κεφαλήν
Plu. Per. 3
.
2. protruding,
γλῶσσα
Aret. SA 1.5
.
II. oblong,
σχῆμα
Pl. Tht. 148a