πρόσοικος,ον,
A. dwelling near to, neighbouring, Hdt. 1.144 , Th. 1.24 ;οἱ π.neighbours, ib. 7 , Aen.Tact. 10.1 ;τοὺς Λυκίων π. Plu. 2.421d ; also of places,π. θάλαττα χώρᾳ abutting upon, Pl. Lg. 705a ;τὴν π. τῆς Ἰταλίαςtheneighbouringpart, Plu. Fab. 2 : c. dat., Jul. Or. 2.56b .