רְדֵי, רְדָא ch. same 1) to chastise. Targ. I Kings XII, 11. Targ. Prov. III, 12. Ib. XXXI, 1. Targ. Ps. XII, 7 רָדָאן (ed. Wil. דדאן, corr. acc.); a. fr. —2) to drive, rule. Ib. CX, 2. Targ. Lev. XXVI, 17; a. e.
Ithpe. - אִתְרְדֵי, אִתְרְדָא to be chastened; to be instructed. Targ. Jer. VI, 8. Targ. Prov. XXIX, 19. Targ. Y. Lev. XX, 5; a. fr.