κατ-οικητήριον, -ου, τό
(κατοικέω), [in LXX for מוֹשָׁב, מָעוֹן, etc. ;]
a habitation, dwelling-place: Eph.2:22, Rev.18:2.†
(AS)
dwelling place
κατ-οικητήριον, -ου, τό
(κατοικέω), [in LXX for מוֹשָׁב, מָעוֹן, etc. ;]
a habitation, dwelling-place: Eph.2:22, Rev.18:2.†
(AS)